Overlord II
 |
Játék típusa: | Akció kalandjáték |
| Fejlesztő: | Triumph Studios | |
| Kiadó: | Codemasters | |
| Platform: | PC, XBOX360, PS3 | |
| Kibocsátás dátuma: | 2009. június 23. | |
| Legfrissebb letölthető tartalom: | nincs | |
| Galéria a HUNosítókTeam oldalán: |  |
|
| Hivatalos honlap: | www.overlordgame.com (nem működik) |
|
| Magyar rajongói oldal: | ||
| Projektben részt vesz: | Ardea, Gora (technikai segítség) |
Amikor először találkoztam az Overlord II-vel, azt kell mondjam, kicsit szenvedtem, hogy ezzel a játékkal "kell" játszanom. A helyzet ugyanis az volt, hogy felajánlottuk egy fordítónak, megjelenítjük az oldalunkon ezt a projektet, s így a játékosok majd láthatják, hogyan halad a fordítás. Aztán 50%-nál befagyott. Gondolom, megvolt a jó oka rá a fordítónak, hogy nem folytatta tovább, de azt mégsem engedhettem, hogy az oldalunkon egyszer már megjelent projekt "úgy maradjon". Mivel semmi anyag nem volt a kezemben, nulláról kezdtem, s a fordításhoz szorosan hozzá tartozott az is, hogy megismerjem a játékot...
Előbb - időm még nem lévén erre a munkára - kerestem végigjátszás videókat. Csak azt láttam sokáig, hogy semmi mást nem csinál a Sötét nagyúr a kegyenceivel, mint tör-zúz és gonoszkodik. Később felcsillant a remény, amikor láttam, azért néha gondolkodni is kell.
Így álltam neki (és hozzá). Aztán amikor először elindítottam a játékot, azt hittem, rossz verzióhoz jutottam hozzá... A képernyőn ugyanis egy kölyök volt, akivel szó szerint rosszalkodni kellett! Közben azonban kiderült, ez az oktató rész. :-) Egy jó darabig nem találkoztam az elme számára kihívást jelentő feladattal, többnyire csak rombolni kellett és légiósokat átküldeni a másvilágra.
Ja igen, a történetről majdnem elfeledkeztem. Tehát az alapállás az, hogy a kegyencek - afféle ördögfiókák - mindent felforgatnak, hogy egy új gonosz urat találjanak maguknak (az előző odalett, de ezt majd máskor mesélem el...), s végül ráakadtak új reménységükre: egy gonosz kisfiúra, aki egy északi, hegyi falvacskában nevelkedett befogadott gyermekként. Pont időben jöttek el érte, ugyanis a Dicső birodalom Solarius császára vadászatot indított minden varázslény ellen. A Varázslófiút örömmel adja ki a falu, de a kegyencek megmentik, majd felnevelik uralkodójuknak. Ezután neki már "csak" annyi dolga lenne, hogy meghódítsa a világot. Igen ám, csakhogy Solarius császár is hasonló babérokra tör, így ő lesz a főellenség, akit a játék során fokozatosan közelíthetünk meg, míg végül - néhány meglepő fordulat után - valóban megküzdhetünk vele, s miénk lehet a jutalom: a világuralom.
Ehhez persze hosszú út vezet, s ennek szerves részei a kegyencek, akik nélkül nem boldogulnánk. Sőt! Direkt többfajta kegyenc van, mind sajátos képességekkel. És itt kezdődnek a kihívások! Először is vissza kell szereznünk az elveszett, vagy ellopott kegyencfészkeket, melyekhez fokozatosan egyre nehezebb hozzájutni. Nekem személy szerint a kedvenc részem a zöld kegyencfészek visszaszerzése volt, mert ebben a szakaszban mi magunk is egy kegyenc testében, az ő képességeinek birtokában ügyeskedhetünk. De ezután is egyre több olyan feladattal találjuk szembe magunkat, amihez igenis gondolkodni kell, s eközben felhőtlen nevetésben és remek szórakozásban lehet részünk a történet szereplőinek viselkedése és szövege révén. A játék közepe felé már egyenesen élveztem az egészet. Persze azért azt hozzáteszem, hogy lehetőség van a "kevésbé" gonosz szerep vállalására is! Így már azok számára is igazán élvezetes lehet, akiknek morális nehézséget okoz az emberek megölése és házaik kíméletlen kifosztása. (Ez a játék számára egyébként valószínűleg életmentő, mert sok ember nem kedveli az értelmetlen öldöklést, így azonban ők is potenciális játékosok lehetnek.)
Az Overlord II mindezeken kívül rendelkezik olyas valamivel, amivel kevés más játék, és az első részben is csak csekély jelentőségük volt. Ezek a nők. Szám szerint három. Három különböző jellemű szépség, akik ebben a részben kiemelt szerepet kaptak, hisz azonkívül, hogy bármikor újra választhatunk közülük legfőbb úrnőt, a végső csata idején a Sötét nagyúr harcát hátasokkal is segítik (mindegyik úrnő más hátast tud adni a különböző kegyencek alá), amiktől a kegyencek erősebbek lesznek. Arról már nem is beszélve, hogy egymással mit képes művelni ez a három fúria... :-)
A játék mindemellett igen szerény rendszerkövetelményeket támaszt, mert bár elég jó a grafikája, közel sem ez a lényeg az egészben. Egy jó közepes gépen is szépen elfut. Ami pedig még az érdekességei közé tartozik, hogy más játékvezérlőkkel is (pl. gamepad) irányítható, ami bizonyos feladatoknál kifejezetten előnyösebb az egér + billentyűzethez képest. Egyedül a mentési rendszere hagy némi kívánnivalót maga után, mivel elég ritkák a mentési pontok, s néha elég idegesítő, ha akkor bukunk el, amikor sok feladatot kell végrehajtani a következő mentési pontig.
Mindent összevetve, tiszta szívből tudom ajánlani mindazoknak az Overlord II-t, akik szeretnék egy könnyed, vidám (mert jócskán meg van fűszerezve humorral is!), mégis helyenként agyafúrt feladatokat adó játékkal múlatni az idejüket.
Előre Sötét nagyúr!