Kingdoms of Amalur: Reckoning

Játék típusa: Akció RPG
Fejlesztő: 38 Studios / Big Huge Games
Kiadó: Electronic Arts Inc.
Platform: PC, XBOX360, PS3
Kibocsátás dátuma: 2012. február 10.
Galéria a HUNosítókTeam oldalán: Kingdoms of Amalur: Reckoning galéria
Hivatalos honlap: www.ea.com/kingdoms-of-amalur-reckoning
Projektben részt vesz: Ardea, Rocsik Zoli, Lostprophet, tehasut (technikai segítség), Ripp, metalos1

 

Hú, hát, mivel is kezdjem? Először is sokat kellett engem győzködni, hogy próbáljam ki, mert nagyon sok dolgom volt. Aztán - mint sok más játéknál, - megnéztem egy-két gameplay videót. Úgy gondoltam, egy próbát megér. Észre se vettem, és máris beszippantott ez a világ. A hangulata, az ismerős, mégis újszerű történet, a karakterek, a tájak és minden - minden, amivel csak találkoztam a játékban! (Egy kicsit mérges is voltam ezért, mert elvonat a figyelmemet a többi munkámról. :-) )

Az egész játék viszonylag rendhagyó módon azzal kezdődik, hogy meghaltunk. Két gnóm készül behajítani a hőst/hősnőt egy kútba, egy óriási hulla halom tetejére. Kedélyesen elcsevegnek, hogy vajon milyen nép szülötte vagyunk, mi lehetett a nevünk (eközben kell létrehoznunk és elneveznünk a karakterünket), majd egy laza mozdulattal búcsút vesznek a holttesttől...

Ám a holttest újjáéled a Kútban uralkodó mágikus kisugárzásnak köszönhetően. Ez egy kísérlet szerves része. Így, egy szál tépett göncben tesszük meg az első lépéseket a Tündeföldek e rejtett zugában, s fokról fokra találjuk meg első fegyvereinket, páncéljainkat és önmagunkat, hogy ezután szembeszállhassunk az egész világot fenyegető főellenségekkel. Bár ehhez még igencsak hosszú út vezet. Sok-sok harc, küldetés (egész küldetés-folyamok), tapasztalat és fejlődés. A szokásos karakterfejlesztéseken kívül (harcos - kósza - mágus és ezek variánsai) rendelkezésünkre áll két különleges eszköz is: a Végzetkártyák és a Sorsfordulatok. Ezeket a játék során szabadítjuk fel és szerezzük meg, s mind befolyásolják karakterünk jártasságait, képességeit és ilyen-olyan bónuszokat adnak. Hosszasan sorolhatnám, mi minden élvezetben lehet még része a játékosnak e néhol lélegzetelállítóan szép vagy épp különös játékvilágban. Változatos és a karakter harci stílusához maradéktalanul alkalmazkodó fegyverekben és páncélokban dúskálhatunk, ám ha ez még nem lenne elég, a feleslegessé vált felszereléseket szétszedhetjük és készíthetünk belőlük saját, egyedi páncélokat és fegyvereket.

Hősünkkel hosszú órákon át barangolhatjuk be a Tündeföldek világát, s ha ez önmagában nem elégítené ki vágyainkat, hozzájuthatunk még a két kiegészítőhöz is, melyek közül az egyik egy elfeledett, óriásokkal - vagyis kolosszusokkal - teli, görög kultúrát idéző vidékre csal el minket, a másik pedig egy élőhalott kalóz rémuralmától szenvedő, zátonyokkal körülvett kis szigetre ragadja el a játékost. Bárhová nézünk, vagy visz a lábunk, mindenütt az ír mondakör helyszínei, alakjai és lényei vesznek körül minket, mely nagy sikerét annak köszönheti, hogy az újdonság erejével ha azokra, akik még nem találkoztak vele. Azért azok se csüggedjenek, akik jártasak e szép-fura világban, nem fognak unatkozni a küldetések és feladatok tengerében.

A játék rendszerkövetelménye szempontjából nem túl vérszomjas, de azért meg lehet vele izzasztani egy közepes teljesítményű PC-t. A grafikája nem egetverő (pl. a növényzet még "magasra" állítva is igen "sovány"), ám a tájak szépsége és hangulata jócskán kárpótolja a játékost - a történetről és a számtalan küldetésről már nem is beszélve.

Bizonyára lesznek - és vannak - olyanok, akiknek ez a játék nem jön be, de én azért mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani minimum kipróbálásra!