Drakensang: The River of Time & Phileasson's Secret
![]() |
Játék típusa: | Akció-szerepjáték |
Fejlesztő: | Radon Labs | |
Kiadó: | dtp entertainment AG / Anaconda | |
Platform: | PC | |
Kibocsátás dátuma: | 2010. február 19. (TRoT) 2011. május 14. (PS) |
|
Galéria a HUNosítókTeam oldalán: | ![]() |
|
Hivatalos honlap: | www.drakensang.de | |
Projektben részt vesz: | Ardea, RAMy (grafika), Csabi (grafika), tehasut (videó, betűkészlet) |
Játék bevezető videója magyar felirattal (Feliratozás: tehasut)
Bizonyára emlékeztek a Drakensang: The Dark Eye játékra, melyben Vadkanerejű Ardo a segítségünket kérte egy ügyben, de sajnos mire megérkeztünk Ferdokba, megölték. Mi azonban nem adtuk fel, és megbosszultuk a halálát. Abban a kalandban és nyomozásban segítségünkre voltak Ardo barátai is.
Nos, a The River of Time (vagyis az Idő folyója) című epizód - bár időben a Dark Eye után jelent meg - egy előzménytörténet. Ebben a részben ismerkedhetünk meg Ardóval és barátaival. Egész pontosan Ardónak ekkor még csak egy barátja van, Forgrimm, és Cano pusztán azért van velük, hogy segítsen megoldani a problémát, amit jó részt ő maga okozott.
Mi egy hajón utazunk velük a játék elején, és egy kalóz rajtaütés során Ardóék megmentik az életünket. Cserébe mi is csatlakozunk a kis kompániához, hogy a folyami kalózok nyomába eredjünk.
A történet során találkozunk még olyan karakterekkel, akik "majd" csak a Dark Eye részben kapnak nagyobb szerepet, mégis érdekes látni, hallani azt, hogy milyenek voltak "korábban". Érdekességként megemlítem, hogy itt is lesz szerencsénk összefutni Rakoriummal, a szórakozott és szórakoztató varázslóval, bár ebben a részben közel sem ő az egyetlen ilyen szereplő.
Én - mint rettentő amatőr az ilyen típusú játékokban - pozitív változásként éltem meg azt, hogy az ellenfél-áradat kiegyensúlyozottabb lett. Ha nem ész nélkül rontunk rá az ellenségre, és az útitársainkat is visszafogjuk, egész jól el lehet lavírozni még az erősebb ellenfelek között is. Persze így is vannak helyek, ahová csak azután érdemes menni, hogy feltápoltuk a karaktereinket. Normalizálták azt is, amikor például egy barlangot fedezünk fel. Befelé menet jönnek az ellenségek a megszokott hullámokban, de miután legyőztük őket, és elintéztük a dolgunkat az adott helyen, már nem kell újabb áradattal számolnunk, ami szerintem felesleges és unalmas - sőt bosszantó - volt az első részben. Természetesen előfordul néha, hogy visszafelé menet is megtámadnak minket, de annak valami célja van.
A játék grafikáján én nem láttam sok fejlődést, mert mindkét részben "Hight Texture Pack"-kel játszottam, de még ez sem izzaszt meg egy közepes konfigurációt.
Phileasson titka
Néhány szó a kiegészítőről.
Ha a DLC-t már az elején feltesszük a játékra, akkor a Vámsorompónál lezajlott első nagy kalandunk után visszatérve Nadoret kikötőjébe összefuthatunk az első érintett karakterrel. Bár viszonylag hamar felvehetjük az első küldetéseket, melyek a kiegészítőhöz tartoznak, én mégsem javaslom, hogy belefogunk, amíg alaposan fel nem tápoljuk a hősünket és útitársait. A Globulinból - a világból, ahol a DLC játszódik - ugyan mi kiléphetünk, de ha már elmélyedtünk benne, aligha lesz kedvünk ki-be mászkálni. Arról nem beszélve, hogy ott elég combos ellenfelekkel találkozunk - szóval jobb a békesség.
Alapvetően úgy lett kitalálva, hogy azután kezdjük el játszani, hogy az alapjátékot befejeztük. Én magam is ezt a fonalat követtem, és így nagyon élvezetes folytatásként éltem meg ezt az érdekes, izgalmas, kincsvadászattal dúsított történetet, melyben egy thorwaliai hajós kapitánynak segítünk megmenteni egy nemes tünde király leányát egy, az ő védelmére megalkotott képzeletbeli világból, ahol árulás áldozata lett.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a játékot!