Játék típusa:	Akció RPG
	Fejlesztő:	Piranha Bytes
	Kiadó:	Deep Silver / Koch Media
	Platform:	PC, XBOX360, PS3
	Kibocsátás dátuma:	2012.04.27.
	Legfrissebb letölthető tartalom:	Csak Steamről!
	Galéria a HUNosítókTeam oldalán:
	Hivatalos honlap:	www.risen2.com
	Magyar rajongói oldal:	www.gothicfan.hu
	Projektben részt vesz:	Ardea, meril

Risen 2: Dark Waters magyarítás - béta tesztről készült videó

Köszönet érte HeDzsooonak!

Az igen jól sikerült első rész után már nagyon vártuk a következő epizódot. Mivel a Risenben sokkal nagyobb volt a potenciál, mint amit végül kihasználtak, mindenki nagy elvárásokat támasztott a Risen 2. részével kapcsolatban. Nagyobb világot, több küldetést, kalandot akartunk, nehezebb kihívásokra vágytunk, s nem utolsósorban grafikai javulásra is számítottunk.

Aztán a hosszú hallgatás után elkezdték kiszivárogtatni az információkat, a screenshotokat és más finomságokat. Őszintén szólva én, amikor megláttam az első képeket a játékból és a karakterekről, megdöbbentem. Ez nem egy második rész, hanem egy másik játék! - gondoltam magamban. A hősünk - és hősnőnk - haja színe, arca, alakja megváltozott (gyakorlatilag nem kozmetikázták a külsejüket, hanem kicserélték egy másikra!), de még a hangjukat is más adja - mint később kiderült. Aztán ott voltak a lőfegyverek. Sokan örültek neki, én elborzadtam. Persze, jópofa dolog, meg nagyon fess, ahogy hirtelen előkapja és mondjuk főbe lövi vele a karddal, vagy lándzsával küzdő ellenfelet, a kalózok egyébként is szoktak ilyet. De egy Risen után, ahol még az Inkvizíció a mágiával küzdött a gonosz gyíkemberek ellen? Nekem túl nagy ugrás volt ez az időben.

Amikor azonban játszani kezdtem vele, szép lassan megszoktam. Muszáj is volt, mert a harcrendszer az legalább következetes: ha a modern inkvizíció oldalán harcolunk, kénytelenek vagyunk lőfegyvert is használni; ellenben ha a bennszülöttekkel vagyunk, a vudu eszközöket célszerű előnyben részesíteni. Bár sokaknak az volt a véleménye, hogy a vudu semmit sem ér, én mégis sokkal leleményesebbnek és izgalmasabbnak tartottam az ehhez a "frakcióhoz" tartozó küldetéseket.

Néhány szó a történetről... Tehát hősünk, aki - függetlenül az első részben választott frakciótól - végül az Inkvizíció katonájának áll, és felívelő pályát fut be: tiszt lesz. Azután rossz hatással van rá, hogy a korábban megszerzett okuláré miatt elveszíti az egyik szeme világát. Előbb unatkozni kezd, majd inni, végül a teljes züllöttség határán történik valami, ami felrázza őt... Ismét belép az életébe Patty, Vasszakáll csendes, kedves, udvarias, szűkszavú és engedelmes leánya. Ezzel kezdetét veszi az újabb kaland, melyben megismerjük a kalózlét jó és rossz oldalát (azok, akik viccesnek találják a kalózos, folyton-káromkodós beszédet, különösképpen élvezhetik most ezt), betekintést nyerhetünk a bennszülöttek életébe és az általuk űzött mágia, a vudu tudományába. Kalózkincseket áshatunk ki igazi kincses térképek segítségével. Találkozhatunk a beszélő gnómok népével, ami igen meghatározó élmény mindenki számára, függetlenül attól, hogy maga a játék tetszik-e vagy sem. :-)

Ha rendelkezünk a két kiegészítővel, még egy régi ismerőssel is találkozhatunk: Eldrickel, a druidával. Ezúttal egy rég elfeledett Levegő templomot akar megtalálni. Ezenkívül kinyomozhatjuk, Vasszakáll kapitány hol ásta el hatalmas kincsét, mely kalandban Patty a végsőkig kitart mellettünk - annál is inkább, mert ő is részt akar apja zsákmányából.

A játékban a harcrendszer elég megosztó, de általánosan az a vélemény alakult ki, hogy az első részhez képest egyértelmű fejlődést mutat: nehezebb és változatosabb lett. A karakterfejlesztésnél azonban sokak hiányolják az oktatóknál való folyamatos tanulást, itt ugyanis csak a képességeket lehet tanulni, a tulajdonságokat mi magunk fejleszthetjük kattintásos módszerrel.

Amit még érdemes megemlíteni, az a legendás tárgyak gyűjtési lehetősége, melyek birtokában a karakter képességei, tulajdonságai feljavulnak. Ezeknek azonban leginkább a saját történetük és a megtalálásuk a legizgalmasabb.

Néhány szó még a grafikájáról... Az első részhez képest nincs olyan "hanyatt dobom magam tőle" - fejlődés, de mindenképpen remek hangulatot teremt, a kellő helyeken hátborzongató, vagy éppen megnyugtató, esetleg különös.

Én is azok közé tartoztam, akik nagyon várták ezt a részt, és miután túltettem magam az első megrázkódtatásokon, rendkívül élveztem a Risen 2: Dark Waters játékot.